Sok hónap távollét után egy család visszatér elhagyatott szicíliai otthonába, amelyet még soha nem hagytak magára ilyen hosszú ideig. Az úton vissza a házhoz nemcsak a gyönyörű tájak, hegyek és tengerek tárulnak fel, hanem izgalom és bizonytalanság is, hiszen nem tudják, milyen állapotban találják majd meg a házat a hosszú kihagyás után.
A helyiek vendégszeretete és a varázslatos környezet újra és újra elkápráztatja a családot, akik egyre inkább arra vágynak, hogy életvitelszerűen itt éljenek. Azonban az élet lassabb ritmusa, a mindennapok gyakorlati kihívásai, a gyerekekkel való alkalmazkodás és az új rutin kialakítása komoly kihívások elé állítják őket.
A ház és környezete állapotának felfedezése fokozott érzelmi hullámvasutat jelent – apró kudarcok, váratlan problémák, de örömteli pillanatok is kísérik ezt a visszatérést. A család számára fontos kérdéssé válik, hogy miként lehet úgy dolgozni, felújítani, és családként működni egy idegen helyen, hogy közben megőrizzék lelki egyensúlyukat.
Felmerül a kérdés, vajon pusztán a környezetváltás segíthet-e a mindennapos stressz legyőzésében, vagy a valódi megoldás inkább a belső egyensúly és támogató közösség megteremtésében rejlik. Hogyan lehet támogatást találni, kialakítani egy támogató hálózatot, és közben élhetővé tenni egy álomházat egy vadidegen vidéken?
