A főszereplő egy elképesztően távoli afrikai hegyvidéki területre, Lesothóba tér vissza, ahol emlékei elevenednek meg utazás közben. Útja során változatos tájakat jár be, hegyeken és völgyeken át, miközben rendre elszánt helyiekkel találkozik: a Basotho kalapokat viselő, az úton segítő és kíváncsi emberek egyaránt színesítik a túrát.
Az utazó triciklijével lassan, sokszor nagy küzdelemmel halad a meredek és kanyargós úton Semonkong felé. Az út során beszélgetések és pillanatnyi találkozások sorozata villantja fel Lesotho vendégszeretetét, hagyományait és a térség elszigeteltségéből fakadó egyedülálló életmódját. Dombtetőkön hófoltok csillannak, míg piacok, utcai zenék és gyerekek kacaja kíséri a vándort.
Szó esik a helyiek és az utazó közötti kulturális különbségekről, például az utazás módjáról vagy éppen a Franciaországba való utazás vízumfeltételeiről. Eközben párbeszédek világítják meg, hogyan érzékelik a helyiek a világot, és milyen akadályokat kell leküzdeniük saját országuk határain belül és kívül is.
A történet központi kérdésként vezeti fel, hogyan alakul egy ilyen magányos utazás során a nyitottság, kapcsolatkeresés, illetve a helyszínhez – Semonkonghoz és az ottani közösséghez – fűződő viszony. Az élmények mellett az út keménysége, a természeti szépségek és a helyi vendéglátóhelyek mind-mind újabb kérdéseket vetnek fel a vidéki élet kihívásaival, lehetőségeivel, illetve az önmagunkhoz és a világhoz való viszonnyal kapcsolatban.
