Az elmúlt években ismét reflektorfénybe került egy korábban elfeledett amerikai befektetési alap, amely az aranybányászati részvények révén szokatlanul magas hozamokat ért el. Az alap története messzebbre nyúlik vissza: a kétezres évek elején még a Forbes ranglistáinak visszatérő szereplője volt, részvénykiválasztási stratégiája túlszárnyalta a piaci átlagokat, míg a gazdasági válság a vagyonának nagy részét el nem sodorta.
Az alap eredeti irányítója, Ron Mullenamp óriási sikereket ért el alacsony kockázatú befektetési módszerével, de a nagy pénzügyi krízis idején túl sokáig ragaszkodott a lakásépítő cégekhez. Változást hozott, amikor fia, Jeffrey Mullenamp vette át a vezetést, friss szemlélettel és a piac mozgásaira érzékenyebb stratégiával kezdte irányítani a portfóliót. Jeffrey a hagyományos értékalapú megközelítést ötvözte a növekedési lehetőségeket kihasználó szemlélettel.
Külön érdekesség, hogy jelentős hangsúlyt fektetnek az aranyra és az aranybányász cégekre, tekintettel a világpiaci inflációs és geopolitikai kockázatokra. Megvizsgálásra kerül, hogyan válhat az arany és az aranybányászat a portfólió egyik stabilizáló pillérévé, és milyen dilemmák merülnek fel, amikor ilyen szegmensbe fektet egy alap.
Az is szóba kerül, miként válnak aktuálissá újra a részvényesi tőkehozam-alapú stratégiák magas infláció idején, és hogyan használható ki a momentum a piacokon. Felvetődik a kérdés: vajon valóban hosszú távon lehet nyertes ez a megközelítés, vagy újabb kockázatok rejlenek a mostani erősödésben?
