Az alkotó ezúttal a Scream (Sikoly) horrorfilmek legújabb, hetedik részéről osztja meg benyomásait. Nem tartja magát a slasher műfaj rajongójának, de értékeli azokat az alkotásokat, amelyek valami újat mutatnak, például a Sleepaway Camp vagy a Candyman.
Felmerül a kérdés, hogy miért népszerűek ezek a filmek, és vajon a Scream-sorozat mitől tud évről évre visszatérni, noha sokszor a bevált klisékre és nosztalgiára épít. A hetedik rész ezúttal is számos utalást tesz a ’90-es évekre – ezt a díszletek, ruhák és zenei atmoszféra is tükrözik.
Az új filmben szintén visszaköszön az önreflexió, valamint a műfaji szabályok tudatos alkalmazása, amelyet a Scream-filmek mindig is hangsúlyoztak. Megjelennek történetbeli elemek, mint az Airbnb-ház a gyilkosságok helyszínéhez közel, vagy a karakterek true crime iránti rajongása, amelyek a mai közönség érdeklődéséhez kapcsolódnak.
Több jelenet a kreatív gyilkosságok és a szokatlan menekülési helyzetek köré épül, ahol a feszültség és az abszurditás gyakran keveredik. A szereplők folyamatosan új hibákat követnek el, de néha egészen leleményes megoldások is születnek. Az elbeszélő elgondolkodik azon, vajon mennyi újat tudnak még hozni ezek a filmek, vagy egyszerűen csak egy újabb Sikoly-epizódot kapunk az ismerős elemekkel.
Az alkotó szerint a hetedik rész inkább szórakoztató időtöltés, mintsem műfaji megújítás. A közönség részéről vegyes fogadtatás rajzolódik ki: van, aki hangosan ünnepelt a vetítésen, míg más inkább továbblépne a sorozattól. A videó végén nyitott marad a kérdés: Önmagában elég-e a megszokott formula, vagy valami újat várnánk már el?
