A hatvanas évek ikonikus Formula 3-as versenyautójának vezetése egészen különleges élményeket és kihívásokat tartogat. A vezető szinte eggyé válik a géppel: a szűk utastér, a minimális védelem, valamint a test minden pontján érezhető karosszéria keménysége és a gépi erők közvetlensége.
Külön figyelmet érdemel az, ahogyan az egyszerű technika – például a visszatérítő rugót nélkülöző váltó vagy a híres Cosworth 1000 köbcentis motor – páratlan visszajelzéseket ad a pilótának. Az ilyen autóknál minden mozdulatnak jelentősége van, a koncentráció állandó, a vezetési élmény pedig felülmúlhatatlan. Az apró műszaki finomságok, a kényszerű kompromisszumok – mint a meleg vízcső miatt égő kar, vagy a szinte állandó koccanás a fém alkatrészekkel – is szerves részei az élménynek.
A történet a motorsport klasszikus korszakáról mesél, amikor még nem segítettek légterelők, elektronikai rendszerek, csak a versenyző képességei és bátorsága döntöttek minden kanyarban. Felmerül az is, miért ennyire magával ragadó az ilyen nyers, őszinte autózás, mi az, ami miatt a vezetési szenvedély új szintre kerül egy ennyire egyszerű, mégis különleges gépben.
Az élmény helyszínei több legendás európai pálya lehetnek, például Binetto, Imola vagy Mugello, amelyek nevei az autóversenyzés iránt rajongók szívét is megdobogtatják. A restaurálás és a szerelés kihívásai ugyanolyan fontos részét képezik az útnak, mint maguk a körözések, rámutatva, mekkora lelkesedés és szakmai lelkiismeret szükséges egy ilyen műszaki örökség életre keltéséhez.
