Képzeljük el, milyen lehetett több mint ezer éve, amikor a vikingek elhagyták otthonukat, és megérkeztek a ma is vadregényes Izlandra. Miközben az óceánon úszó hosszúhajóikon utaztak családjaikkal, állataikkal és mindenük vagyonával, arra készültek, hogy új életet kezdjenek az ismeretlen szigeten.
Izland eredetileg kihalt, zord földként várta a felfedezőket, és az első beszámolók szerint sokáig csak legendák és pletykák keringtek róla Skandináviában. Aztán jöttek az első bátor utazók, mint Nadar vagy Faky, akik először járhattak a szigeten, és akik beszámolóikban meséltek a jéggel és hóval borított tájról – innen ered Izland neve is.
A viking letelepedés okai között szerepeltek belső skandináv feszültségek, kíváncsiság és kalandvágy, valamint föld- és nyersanyag-keresés. Különleges társadalom alakult ki, amely hamarosan saját törvénykezést és parlamentet (Althing) is létrehozott, amely ma is egyedülálló szerepet tölt be az izlandi identitásban.
Az első telepesek túlélési stratégiájához hozzátartozott az építészet: vastag gyeptéglákból és importált fából építették házaikat, hogy ellenálljanak az extrém időjárásnak. Az élet nehézségei között fontos szerep jutott például a nőknek a gyapjúfeldolgozásban és a készletek raktározásában, míg a férfiak olykor hosszú hónapokra indultak kalandos portyákra.
Izland egyedi forró forrásai is központi helyet foglalnak el – ezek ma is különleges vonzóerőt jelentenek, csakúgy, mint a nemzeti múzeumban őrzött különleges viking leletek, amelyek közelebb hozzák az ezer évvel ezelőtti világ mindennapjait.
