Az 1990-es évek technológiai fejlődése számos izgalmas és úttörő eszközt hozott magával, köztük a videótelefonokat és a videókonferencia rendszereket. A Philips P100 képernyős telefon például nemcsak telefonhívásokra volt alkalmas, hanem e-mailek küldését és fogadását is lehetővé tette, sőt, adatbázis-hozzáféréssel és okoskártyás beléptetővel is felszerelték. Ezek az újítások előrevetítették a jövő digitális kommunikációját.
A műsor bemutatja a videótelefon történelmi fejlődését, visszatekintve az első kamerás telefonokra és azok kezdeti nehézségeire – a magas árakra és nehézkes berendezésekre. Miközben a technológia finomodott, egyre elérhetőbbé váltak a személyi számítógéppel működő videóhívások és a desktop videókonferencia-rendszerek is. A videóban megszólaló szakértők és felhasználók beszélnek arról, miként változtatta meg mindennapjaikat az, hogy immár arcképpel együtt kommunikálhatnak távoli kollégákkal vagy családtagokkal.
A különböző rendszerek, például az Intel ProShare vagy az Apple QuickTime, összehasonlítása kerül teljesítmény, ár és funkciók tekintetében. Szó esik a technológia akkori korlátairól, például a gyenge képminőségről és a drága ISDN vonalakról, miközben felmerül a kérdés: vajon mennyire lesz a videótelefon a jövő mindennapi eszköze? A digitális kommunikáció előnyei mellett felszínre kerülnek azok a dilemmák is, amelyek a ‘mindenki mindent lát’ helyzetből adódnak – például, hogy valaki mennyire komfortos, ha arccal kell jelen lennie minden hívásnál.
Az ingyenesen letölthető szoftverek, például a Cornell Egyetem See Me programja, új kapukat nyitottak azok számára is, akik internetkapcsolattal és kamerával szerettek volna videóhívásokat lebonyolítani, így teremtve meg az első lépést a széles körű internetes videókommunikáció felé.
