Milyen érzés, amikor egy videojáték minden más területen kiváló, de a történet mégsem tudja lekötni a figyelmünket? Ezen a listán olyan játékok sorakoznak, amelyek kimagasló játékmenetet, emlékezetes pillanatokat és varázslatos világot nyújtanak, miközben a történetmesélésük inkább háttérzaj, mint meghatározó élmény.
Felmerül a kérdés, hogyan fordulhat elő, hogy zseniális pályadizájn, magával ragadó harc vagy elképesztő szabadságérzet mellett épp a narratíva gyengélkedik. Bizonyos címeknél a cselekmény nem is számít, máshol éppen a kínosan hosszú vagy logikátlan történetelemek rontanak az élményen. Egyes játékokban sablonos vagy oda nem illő karakterek, máskor túlzó dialógusok, elvarratlan szálak, vagy épp a motiváció hiánya jellemzi a cselekményt.
Érdekes kérdés, mennyire fontos egy videojáték esetében a történet ahhoz, hogy klasszikussá váljon, vagy elég a briliáns játékmenet és a hangulat? Vajon a siker oka néha abban rejlik, hogy a játékos egyszerűen elengedi a sztorit, és csak sodródik az eseményekkel?
