Mit jelent a játékokban az „immerszió”, és vajon tényleg kizárólag a képernyő mérete, illetve felbontása határozza meg ezt? Felvetődik a kérdés, hogy a legmodernebb 4K televíziók valóban több élményt nyújtanak-e, mint egy régi, mindössze 13 colos CRT televízió.
A videó bemutatja, miként lehet egy modern konzolt, például Xbox Series X-et csatlakoztatni egy régi Sony Trinitron CRT-hez egy HDMI-komponens átalakítóval, majd végigveszi, milyen megdöbbentő előnyei és egyben tipikus hátrányai lehetnek a klasszikus képcsöves TV-ken történő játékélménynek. A hangulat, a „beépített” anti-aliasing és a nosztalgikus érzés erősen jelen van, miközben a technikai kompromisszumok, mint az átméretezett képarány és a levágott információs sávok is terítékre kerülnek.
Egy váratlan szponzori blokkban a videó kitér a „me undies” márkájú alsóneműkre is, saját tapasztalatokon keresztül ismerteti a terméket, majd visszatér a képernyős kísérletekhez. Közben érdekes párhuzamokat von arra, hogy mennyire tudunk hozzászokni bármilyen új, menő technikához, és hogy egyértelmű-e a drágább, modernebb eszközök által okozott örömszint növekedése.
A klasszikus és modern játékélmények összehasonlítása (például Super Metroid kontra Red Dead Redemption 2) során felmerül a kérdés, mennyiben számít, hogy milyen fejlett hardveren játszunk – és milyen gyorsan normalizáljuk az újdonságok előnyeit. Mindeközben a narrátor a saját élményeit, próbálkozásait és meglepetéseit osztja meg a különféle TV-ken történő játékokról, anélkül hogy állást foglalna abban, mi az egyetlen helyes választás.
