Az alkotó 30 napos kihívásként kizárólag mesterséges intelligenciával – úgynevezett vibe coding módszerrel – fejlesztett szoftvereket, vagyis minden kódsort AI generált helyette. Kezdeti szkepticizmusától vezérelve a cél az volt, hogy első kézből tapasztalja meg, mennyire lehet hatékony és használható ez a megközelítés.
Az AI-alapú fejlesztésre vonatkozó előítéletek – a lehetséges sebezhetőségektől a karbantartási káoszig – és a gyakran hangoztatott kritikák is felszínre kerülnek. Különféle projektciklusokban (létező rendszer fejlesztése, új funkciók hozzáadása, teljes újraírás más keretrendszerre, vadonatúj alkalmazás létrehozása) vizsgálja, mire képes a vibe coding a valóságban.
Több eszközt is kipróbál: Cursor, Claude Code, valamint különböző fejlesztői környezeteket (például Next.js, Go). Az ár, a termelékenység, a hibakezelés és az alkalmazásbiztonság aspektusait méri, miközben olyan érdekes problémákkal szembesül, mint az ügynöki „fél életidő” vagy az LLM-ek hajlama a monotóniára és a pontatlanságra hosszú feladatok során.
Foglalkozik a felhasználói felület megtervezésének nehézségeivel, az UX-kompromisszumokkal, valamint azzal, milyen újfajta munkafolyamatokat tesz lehetővé a multitasking. Új perspektívákat nyit az AI általános fejlesztői életre gyakorolt hatásáról, és kérdéseket vet fel a szoftveres monokultúra kialakulásának veszélyével kapcsolatban is.
Vállalkozása során számos tanulságot szűr le a kiemelt problémák megoldásáról, az AI által generált kód ellenőrzésének szükségességéről, illetve arról, hogyan lesz a fejlesztőből egyfajta vezető, aki inkább feladatokat delegál, mintsem mindent maga írjon meg. Bár a válaszokat és végső következtetéseket nem árulja el, számos érdekes kérdést vet fel a vibe coding fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban.
