Az 1980-as évek végének játékipari innovációi között bukkant fel a Video Challenger, amely egészen szokatlan módon, VHS-kazettán nyújtott lövöldözős játékélményt. Ezzel az eszközzel a játékosoknak egy vezeték nélküli pisztollyal kellett a tévé képernyőjén megjelenő célpontokra lőniük, miközben minden találatot a fegyver maga rögzített.
A rendszer különlegessége abban rejlett, hogy semmilyen konzolt vagy számítógépet nem igényelt, csupán egy VHS-lejátszót és a mellékelt kazettákat. Az ötlet lényege az volt, hogy az előre rögzített videó speciális villogó mintákat tartalmazott, amelyeket a pisztoly érzékelője érzékelt, így tudta, mikor talált el egy célt a játékos.
Különböző régiókban más-más cégek adták ki, például a Bandai az Egyesült Királyságban, a GIG Olaszországban, a Takara Japánban. Számos, különálló tematika alapján készült kazetta jelent meg, például űrharc, Godzilla vagy a Teenage Mutant Hero Turtles univerzum műfajaira épült változat. Utóbbi esetében a játékos kénytelen volt pizzákra lőni a képernyőn, ami a megszokott ellenségekkel szemben egészen abszurd helyzetet teremtett, és egyedi humorral töltötte meg a játékot.
Felvetődik az izgalmas kérdés, mitől tekinthető valami valódi videojátéknak, ha minden az előre rögzített videón múlik, és a játékos lényegében egy változatlan jelenetsort játszik újra és újra. Vajon mennyire lehetett tartós a kihívás és a szórakozás ebben a VHS-alapú rendszerben?
