Curtis Yarvin, a Szilícium-völgy jobboldali köreiben ismert blogger és politikai teoretikus, szokatlan elképzeléseivel hívta fel magára a figyelmet: szerinte az amerikai demokrácia ideje lejárt, helyette egy vezérigazgató által vezetett monarchikus rendszer jelenthetne hatékonyabb irányítást. Azt javasolja, hogy egyetlen, kiemelt vezető képes lehet integráltan és eredményesen irányítani egy országot, ahogyan a vállalatvezetők teszik azt a nagyvállalatokkal.
Víziója nemcsak technokrata szempontból érdekes, hanem azért is, mert elképzelései egyre nagyobb figyelmet kapnak a politikai elit egyes szereplőitől, köztük fiatal republikánus adminisztrációs munkatársaktól is. Yarvin gondolatai között olyan radikális javaslatok is megjelennek – mint például a választások teljes eltörlésének és a kormányzati alkalmazottak tömeges visszavonultatásának ötlete (RAGE: Retire All Government Employees) –, amelyek számos alapvető kérdést vetnek fel a szabadságjogokról, a társadalmi egyenlőségről és a felelősségről.
Szakértők és tudósok – például a Harvard Egyetem professzora, Danielle Allen – komoly aggodalommal figyelik Yarvin térnyerését, amelyet főként a fiatalok körében tapasztalnak, különösen a COVID-járványok idején tapasztalt politikai csalódás következtében. Az ellenzők hangsúlyozzák: a történelem alátámasztja, hogy az autokráciák rendszeresen csorbítják a szabadságjogokat, gazdasági visszaeséshez vezethetnek és veszélyeztetik a társadalmi stabilitást.
Felmerül a kérdés: miként lehet elszámoltatható egy „szuverén vezérigazgató”? Valóban eredményesebb-e egyetlen személy központosított hatalma, vagy nagyobb veszélyeket rejt, mint amennyit ígér? A vita kulcsfontosságú témákat érint a hatalommegosztás, az igazságszolgáltatás szerepe és az állampolgári részvétel kapcsán.
