Az utóbbi években hatalmas összegek áramlottak a vertikális farmok fejlesztésébe, hiszen a technológiától sokan az üvegházhatású gázok kibocsátásának, a víz- és növényvédőszer-használat csökkentését, valamint az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó környezeti terhek mérséklődését remélték.
Ugyanakkor az iparág több kihívással is szembesült: a költségek magasak maradtak, az energiabefektetés jelentős, ráadásul a finanszírozáshoz szükséges tőke drágult. A szakemberhiány, a zárt technológiai kultúra, illetve a nagy szereplők bukása szintén visszavetették a lendületet.
Minden nehézség ellenére több környezeti és gazdasági tényező is sürgeti az új megoldások keresését, hiszen a földhasználat, a klímaváltozás és a vízhiány tovább fokozza az élelmiszer-termelés kockázatait. Felmerül a kérdés, vajon e szektor fokozatosan meghaladja-e a kezdeti gyerekbetegségeket, és képes lesz-e széles körben elterjedni, különösen olyan helyeken, ahol különösen nagy szükség van új technológiák bevonására.
A fejlett mesterséges intelligencia gyors fejlődése új távlatokat nyithat az ágazat számára, de a piac még formálódik, miközben a fogyasztói igények és a környezeti tényezők egyre nagyobb nyomást helyeznek a hagyományos rendszerekre.
