Az amerikai mezőgazdaságban dolgozó szezonális munkások élete drámaian megváltozott a szigorúbb bevándorlási ellenőrzések miatt. Az oregoni gyümölcsültetvényeken például idén jelentős munkaerőhiány tapasztalható, amelynek következtében hatalmas mennyiségű cseresznye marad betakarítatlanul és elrothad a földeken. Az interjúk rávilágítanak arra, hogy a gazdák sokszor hiába próbálnak kapcsolatba lépni megszokott dolgozóikkal, akik félelmük miatt nem utaznak, ezért kénytelenek betöltetlen pozíciókkal számolni.
Dél-Kaliforniában családok mesélnek arról, hogyan alakítja át mindennapjaikat a félelem. Egy DACA alatt élő nő például gyermekei érdekében szinte sosem hagyja el otthonát, aggódva az esetleges bevándorlási razziák miatt. A bezártság a gyerekek egészségére és mentális állapotára is hatással van, és sok család abban reménykedik, hogy ez az időszak csak átmeneti.
Felmerül a kérdés, hogyan próbálják megvédeni a farmok vezetői a munkaerőt a bizonytalan helyzetben: figyelmeztető táblák, nagyobb biztonsági intézkedések, közvetlen kommunikáció a dolgozókkal – mind annak érdekében, hogy biztonságosabbnak érezzék magukat. Eközben a közösségek egyre szervezettebben osztják meg egymás között a hivatalos ellenőrzésekkel kapcsolatos információkat, hogy minimalizálják a veszélyt.
A riport bemutatja, milyen társadalmi és gazdasági hatásai vannak annak, ha a mezőgazdaságban dolgozók egy része félelemből visszavonul, míg mások – akár idősebb koruk ellenére is – továbbra is vállalják a kockázatot, hogy a földeken dolgozzanak. Különösen érdekes, hogy miként kapcsolódnak össze a gazdasági aspektusok, az emberi sorsok és a jogi bizonytalanság az Egyesült Államok farmvidékein.
