Mi van, ha a modern technológia egyik legnagyobb alapfeltevése hibás? Minden informatikai rendszerünk, az okostelefonoktól a laptopokig, sőt maga az internet is azon alapul, hogy a valóság tökéletesen megfeleltethető a nullák és egyesek világának. Azonban a természetben a rend és a káosz együtt létezik – a véletlenszerűség nemcsak hiba, hanem az alkotás és fejlődés mozgatórugója is lehet.
A videó visszatekint a tudománytörténet néhány mérföldkövére, mint Laplace és a determinisztikus világnézet, valamint Andrey Markov és a Markov-láncok jelentősége a véletlen megértésében. Megjelenik a Monte Carlo-módszer, amely megmutatta, hogyan fordítható a véletlenszerűség előnnyé a legbonyolultabb rendszerek szimulációjában, például az atomrobbanásokban vagy később a mesterséges intelligencia fejlesztésében.
Ezek az elméletek azonban nem maradtak pusztán elméletben: John von Neumann forradalmi javaslatával megszületett a sztochasztikus számítástechnika gondolata, amely már nem törekedett a tökéletes pontosságra, hanem a véletlenszerűséget tette meg a számítások alapjául. Egyszerű logikai kapuk és zajgenerátorok tették lehetővé a bizonytalan működésből átlag alapján helyes eredményt adó rendszereket, melyek csúcspontja a RASCEL gép létrehozása volt Manchesterben.
Bár ezek a korai próbálkozások lassúak és pontatlanok voltak a kor technikai határai miatt, a videó újraértelmezi jelentőségüket a mai AI-robbanás tükrében. A jelen kihívásai – az óriási energiaigények, a modern processzorarchitektúrák korlátai – szükségessé teszik a gondolkodásmód váltását. Megjelenik egy radikálisan új chip, amely ténylegesen kihasználja a fizika zajait, és valósággal ‘enged számolni’ a természetnek az ember helyett.
Feltárulnak azok a kritikus kérdések, hogy milyen szerepet játszhat a véletlenség, zaj és valószínűség a következő generációs számítási eszközök tervezésében, s miként használható ki mindez például generatív AI vagy különféle tudományos szimulációk során. Vajon tényleg eljött az idő, hogy a számítógépeink is a káosz erejét használják?
