Velence különlegessége, hogy a város 118 szigetre épült, ahol nincs autóforgalom; a közlekedés csak gyalogosan vagy hajóval, például vízibusszal vagy gondolával lehetséges. Az első benyomások között szerepel a város páratlan hangulata, élénk forgataga, valamint az a tény, hogy a híres látnivalók – például a Rialto-híd vagy a Szent Márk tér – minden elképzelést felülmúlnak.
Barangolás közben szó esik Velence hagyományos maszkjairól, amelyek régen névtelenséget biztosítottak a lakóknak különböző társadalmi eseményeken, de manapság leginkább szuvenírként jelennek meg. Gasztronómiai különlegességeken, helyi ételeken – például tintahal tintájával készült tésztán és fatörzsnyi méretű fagylaltokon – keresztül a nézők bepillantást nyerhetnek az itteni mindennapokba és ízutazásokba.
Kiemelt figyelem övezi Velence gazdag építészeti örökségét, több évszázados templomait, valamint a Dózse-palota részletesen díszített termeit és sötét börtöneit. Felvetődik a kérdés, vajon hogyan őrizte meg a város ezt az elképesztő múltat, és hogyan érinti mindezt az a tény, hogy Velence lassan, de biztosan süllyed.
Séta során a mindennapok hangulata és a turisták által kevésbé ismert utcák, helyi piacok, kézműves boltok is megelevenednek, miközben szóba kerül, hogyan változott meg Velence az évszázadok alatt, és az is, hol és hogyan lehet a legjobban átélni a város különleges atmoszféráját.
