1977 májusában a brit Dan-Air légitársaság egyik Boeing 707-ese rutinszerű teherjáratot hajtott végre Nairobi-ból Lusakába, ám a gép történetének gyökerei egészen a típus 1950-es évekbeli tervezéséig nyúlnak vissza. Ez a típus forradalmasította a légiközlekedést, de szerkezeti kialakításait és biztonsági koncepcióit az akkori kor mérnöki tudása és a veszélyforrások ismerete formálta.
A repülőgép kritikus alkatrésze, a trimmálható vízszintes vezérsík, évtizedeken keresztül rejtett szerkezeti gyengeséget hordozott magában. Ennek hátterében a „fail-safe” szerkezeti elv, illetve a kompromisszumok sora állt, amelyek a repülőgép modernizálásához és a strukturális problémák elkerüléséhez vezettek. Különösen az 1950-es évek leckeértékű balesetei, mint például a de Havilland Comet, irányították a figyelmet a fémfáradás veszélyeire és az ellenőrzés szükségességére.
A 707-es bizonyos változataiban – így a történet főszereplőjében is – apró, első látásra jelentéktelen anyagváltoztatások és szerkezeti átalakítások véletlenszerű, nem várt töréspontokat hoztak létre. Ezek a rejtett hibák a hosszú szolgálat alatt lassan növekedtek, majd egyetlen kritikus pillanatban törést, így végzetes katasztrófát okoztak.
A videó kitér arra is, hogy az iparág hogyan reagált az ilyen tragédiákra, és hogyan változtatták meg ezek a balesetek a légjárművek karbantartási rendszerét és tervezési filozófiáját. Érdekes kérdéseket vet fel arról, hogy mennyire támaszkodhatunk korábbi tapasztalatokra az új gépek tervezésekor, és milyen veszélyeket rejt az, ha egy tervezési hibát csak utólag, egy baleset után ismer fel a szakma.
