A húrelmélet különlegessége, hogy az univerzum alapvető paramétereit — mint például a részecskespektrumokat és a kapcsolódási állandókat — nem előre adottként kezeli, hanem ezek az elmélet egyenleteinek lehetséges megoldásaiból származnak. Ebben a keretben rengeteg alternatíva merül fel, amelyek mind eltérő fizikai világokat írhatnak le, különböző részecskék, tömegek és állandók kombinációjával.
Ezek a sokféle megoldások egy hatalmas „tájképet” (landscape) alkotnak, ahol a megfelelő változat megtalálása szinte lehetetlen feladatnak tűnik, hasonlóan ahhoz, mintha tűt keresnénk a végtelen szénakazalban. A kutatók nem csupán a lehetséges változatok számosságával küzdenek, hanem a kísérletek végrehajtásának mind nagyobb nehézségeivel is, mivel a modern fizikai tesztek sokszor egy élethosszig tartó vállalkozást jelentenek.
Felmerül a kérdés, hogy a húrelmélet által előrevetített lehetséges világleírások közül mennyi valósulhat meg ténylegesen, illetve hogy a világegyetem mérete és szerkezete lehetővé teszi-e, hogy az összes lehetséges paraméter-kombináció valahol előforduljon. Az infláció elmélete szerint maga az univerzum lényegesen nagyobb lehet annál, mint amit ma képesek vagyunk észlelni — így elméleti szinten akár végtelen számú, eltérő jellemzőkkel bíró térség is létezhet párhuzamosan.
Mindeközben a kutatók hangsúlyozzák: az egyik fő cél a kvantummechanika és a gravitáció összefésülése, ahol az elméletek közötti következetesség legalább olyan fontos, mint a konkrét fizikai jelenségek magyarázata. Az, hogy valamennyi lehetséges világ valóban megvalósul-e valahol, vagy csak matematikai lehetőség marad, továbbra is izgalmas filozófiai és tudományos kérdés marad.
