Az űrkutatás egyik legizgalmasabb rejtélyét járják körül: hogyan lehetséges, hogy óriási fekete lyukak vándorolnak galaxisok között, elszakadva otthoni csillagrendszereiktől? Bár a legtöbben úgy képzelik el ezeket az objektumokat, mint galaxisok középpontjában megbúvó, mozdulatlan tömegeket, egyre több bizonyíték utal arra, hogy egyesek képesek elhagyni eredeti lakhelyüket, és önálló életet kezdeni az intergalaktikus térben.
Napjaink fejlett távcsöveinek és az új detektálási módszereknek köszönhetően sikerült azonosítani olyan ún. vándorló szupernagy tömegű fekete lyukakat, amelyek meglepő módon nem a galaxisok középpontjában helyezkednek el, hanem attól távol, esetenként már a csillagváros peremén vagy azon túl száguldanak.
Felvetődik a kérdés, hogy mégis mi indítja útnak ezeket az objektumokat: galaktikus ütközések, gravitációs visszarúgás vagy más ismeretlen folyamatok? Emellett az is meglepő, hogy miközben ezek a fekete lyukak útjuk során elszigetelődnek a gáztól és csillagoktól, továbbra is képesek anyagot gyűjteni és látványos fényjelenségeket kelteni, amikor például egy csillagot széttépnek.
Az is vizsgálat tárgya, hogy vajon ezek a vándorló fekete lyukak miként tudnak fennmaradni az anyaghiányos űrben: milyen fizikai folyamatok biztosítják számukra a „táplálékot”, miközben intergalaktikus térségeken haladnak át, és akár új csillagok születését is előidézhetik maguk mögött. Ezek az új felismerések egészen új szemléletet adnak a galaxisok fejlődéséről és a fekete lyukak szerepéről az univerzumban.
