Az Ubisoft hosszú éveken át az open-world játékok éllovasának számított, olyan franchise-okkal, mint az Assassin’s Creed vagy a Far Cry. Ezek a címek a 2010-es évek videojáték-iparának irányadó sémáit is meghatározták. Idővel azonban komoly kreatív válság jelei jelentkeztek, amelyeket cégen belüli botrányok, tömeges elbocsátások és számos játékuk elhúzódó fejlesztése jellemzett.
Napjainkban az Ubisoft ismét reflektorfénybe került az Assassin’s Creed Shadows megjelenésével, amelyet óriási várakozás előzött meg. A rajongók és elemzők azonban zavarodottan figyelték, hogy a vállalat nem közöl konkrét eladási adatokat, helyette homályos „elköteleződési” mutatókat hangsúlyoz. Ez az átláthatatlanság súlyosabb iparági problémákra utalhat.
A cégnél jelentős átszervezések és vezetői visszatérések zajlanak – köztük Charlie Guillemot újbóli megjelenésével, aki egykor vitatott játékokon dolgozott, később pedig a kriptopiacra igazolt. Az új játékok, mint a Far Cry 7, az Assassin’s Creed Hexe vagy a Ghost Recon, sorra csúsznak, a Prince of Persia: Sands of Time remake pedig már-már fejlesztési pokollá vált.
A játékkiadó stratégiájában központi helyet foglalnak el a folyamatos halasztások és az egyre fragmentáltabb foglalkoztatási gyakorlatok. Egyre inkább elterjed a rövid távú szerződések rendszere, ami tapasztalatvesztéshez és minőségi problémákhoz vezethet. Mindez nemcsak az Ubisoft, hanem a teljes AAA-játékfejlesztő szegmens előtt is komoly kérdéseket vet fel.
