Képzeld el, hogy 25 teljesen ismeretlen ember összeköltözik egy házba Alibaugban, és mindegyiküknek 4-4 millió rúpiát bíznak a kezébe, hogy 90 nap alatt felépítsenek egy vadonatúj fogyasztói márkát. Ezek a résztvevők nem ismerik egymást, mégis rövid idő alatt vállalkozókká, alapítókká kell válniuk, miközben komoly nyomás nehezedik rájuk: ha valamelyik projekt sikertelen, mindannyian pénzt, időt és hírnevet veszíthetnek.
Az alapítók teljesítménye nemcsak pénzügyi, hanem emberi szempontból is érdekes kérdéseket vet fel. Vajon lehet-e egy ennyire intenzív, mesterséges közegben valóban sikeres csapatokat alkotni? Lehet-e ezt az egészet egyfajta modern főiskolaként, vállalkozói „képzőműhelyként” kezelni, vagy inkább egy kockázatos üzleti kísérletnek számít?
A kísérlet mögötti motivációk és dilemmák is izgalmasak: önző tett-e egy ilyen programot létrehozni? Érdemes-e ezt minden évben megismételni, vagy csak egy egyszeri merész próbálkozásról van szó? A résztvevők saját generációs élményei és tapasztalatai is terítékre kerülnek, így végig hangsúlyt kap a különböző hátterű emberek együttműködésének kihívása.
