Mit érez az ember, amikor bekötött szemmel próbál teniszezni? A videó elején felvetődnek azok a kérdések, amelyek bennünk is automatikusan megjelennek, ha elképzeljük ezt a lehetetlennek tűnő helyzetet. A látás nélküli tenisz elképzelése ösztönösen szkepticizmust ébreszt, hiszen a legtöbben elképzelhetetlennek tartjuk, hogy valaki így is képes legyen játszani.
Az előadó, Simone Verre, fiatal teniszedzőként egy kihívással találja magát szemben, amikor felkérést kap vak teniszezők edzésére. Megosztja, miként kényszerült gyökeresen újragondolni edzői módszereit, hiszen a vizuális ingerek teljes hiányában minden tanult módszere használhatatlannak bizonyult. Megtanulja, hogy a tapintás és a hallás lehet az új alap, és speciális gyakorlatokat dolgoz ki, hogy játékosai biztonságosan és magabiztosan mozogjanak a pályán.
A csapatban együtt edző játékosok sikerei is szóba kerülnek: hogyan, milyen eszközökkel és lelki utakkal küzdik le a saját határaikat. Történetek szólnak versenyekről, közös utazásokról és arról, hogyan formálja a közösség és maga a sport nemcsak a résztvevők, hanem az edző világképét is.
Nagy hangsúlyt kapnak azok a mentális akadályok, amelyeket saját magunk állítunk önmagunk és fejlődésünk útjába. Szó esik inspiráló személyes áttörésekről, amelyeken keresztül a játékosok és az edző is megtalálják önmagukat egy új perspektívában. Az előadás számos kérdést vet fel társadalmi előítéletekről, és arról, hogyan lehet a világot nem csak vizuálisan, hanem érzékszerveink és szívünk segítségével is megélni.
