Két óraszakértő baráti beszélgetéséből megtudhatjuk, hogyan születnek meg a Vacheron Constantin komplikált asztronómiai remekművei. A beszélgetés fókusza a mechanikus óragyártás legösszetettebb példáira irányul, kiemelt hangsúlyt fektetve azokra a modellekre, amelyek a csillagászatot és az idő mérését ötvözik.
Különleges történetek és anekdoták tárulnak fel a legendás órák, például a Tour de l’Île, a 57260, a Celestia vagy a Solaria műszaki újításairól. Az óraművészet fejlődése során az alkotók egyre komplexebb komplikációkat valósítanak meg, például égi térképet, különféle naptárrendszerek összehangolását vagy a dagály és apály megjelenítését.
A beszélgetés során számos filozófiai kérdés is felvetődik: vajon mennyire anakronisztikus a modern korban mechanikus módon kifejezni az univerzum ciklusait? Mi motiválja azokat a szakembereket, akik ilyen bonyolult, olykor monumentális időmérő rendszereket terveznek, amikor digitális eszközökön minden pillanatban elérhető az információ?
A riport betekintést nyújt az óragyártók gondolkodásába: miként hasznosíthatók új gyártási technológiák, hogyan lehet egyre több komplikációt beépíteni viselhető méretű órákba, miközben megmarad a letisztult, olvasható dizájn és a műszaki tökéletesség. Közben az is szóba kerül, hogy milyen közös munka szükséges egy-egy ilyen kivételes alkotás megszületéséhez, illetve hogyan inspirálják egymástól merőben eltérő kultúrák és naptárrendszerek.
