Az Architectural Digest betekintést enged a legendás Nakashima műhely rejtett fái közé, ahol a világ legkülönlegesebb fafajtáinak egész gyűjteménye várja a felfedezést. A műhelyben egyszerre uralkodik nyugalom és kreatív pezsgés, hiszen minden egyes deszka gondos kiválasztás után kerül felhasználásra, sokszor évtizedekkel az eredeti beszerzést követően.
A látogatás során feltárul, milyen utat jár be egy fa, mire bútorrá válik: az alapanyagok között szerepel például több évtizedes perzsa dió, angol tölgygubacs vagy éppen kelet-indiai rózsafa. Felmerül az is, miért váltak ezek a fafajták olyan különlegessé és ritkává, és miként változik egyes tölgyek, diók, vörösfák sorsa, miközben a természetes hibáikból esztétikai előnyt kovácsolnak.
A műhely örökíti a nagy előd, George Nakashima szemléletét, amely a fa természetes, tökéletlenségében rejlő szépségre és a fenntartható anyaghasználatra épül. Hogyan vált az egykori szükségszerűség mára design-koncepcióvá? Milyen szakmai és művészeti kérdéseket vet fel a fa kiválasztása, szárítása, megmunkálása, és milyen szerepe van a szerkezeti kötéseknél a különleges „pillangó” elemeknek?
A kulisszák mögé pillantva megtudhatjuk, milyen hosszú folyamat vezet az alapanyag kiválasztásától a kész bútorig, és hogy a megrendelők akár maguk is választhatnak a különleges fadarabok közül, melyikkel kívánják otthonukat gazdagítani.
