Az univerzum legrejtélyesebb objektumai, a fekete lyukak, régóta izgatják a kutatók és a laikusok fantáziáját. Ezek a kozmikus óriások nemcsak galaxisokat irányítanak, hanem az univerzum legfényesebb jelenségeit is táplálják, miközben továbbra is titokzatosak maradnak az emberiség előtt. Mi történik az eseményhorizonton belül, ahonnan már a fény sem képes visszatérni?
Danielle Fatio skót laborjában a tudomány teljesen új szintre emelkedik: itt nem teleszkópokat, hanem rendkívül erős lézereket alkalmaznak, hogy fényből mesterséges fekete lyukat hozzanak létre. A kísérletek során a fény áramlása, mintha folyadék volna, egyre közelebb kerül az eseményhorizonthoz, ahol az idő megállni látszik – kívülről nézve minden ‘megfagy’, az Einstein relativitáselmélete által jósolt módon. Az ilyen laboratóriumi fekete lyukaknál a fizikusok egyedülállóan tudják vizsgálni a tér és idő határait.
Az eseményhorizonton túli rejtélyek még mindig megoldatlanok: egyes elméletek szerint ott végtelenül sűrű pont, ún. szingularitás és időstop vár, míg mások ‘spagettifikációval’ számolnak, ahol a testek atomjaikra szakadnak szét. Ugyanakkor van, aki szerint fehér lyukak, vagyis az anyagot kifelé sugárzó kozmikus ellentétek is létezhetnek – sőt, ezekből akár féregjáratok is kialakulhatnak, összekötve az univerzum távoli pontjait.
Ha ezek a terek léteznek, elképzelhető, hogy az utazás időbeli és térbeli korlátait teljesen átírhatjuk. Azonban minden izgalmas lehetőség ellenére a tudósokat még kihívás elé állítja a féreglyukak stabilizálása: úgy tűnik, amint átlépnénk a kapujukat, azok összeomlanak – mintha egy szappanbuborékot próbálnánk átlyukasztani.
