2003 karácsony napján a nyugat-afrikai Benin fővárosának repterén egy elhanyagolt Boeing 727 készült felszállni a Union Transport Africains (UTA) színeiben. Többnyire a Közel-Kelet felé tartó, különösen a libanoni diaszpórához kötődő utasok töltötték meg a gépet, akik a családjukhoz igyekeztek az ünnepre. A helyszín zsúfolt és kaotikus volt: a csomagok és utasok nyilvántartása alig létezett, a jegyeket akár a repülőtéren is tovább lehetett adni, a beszállókártyákról gyakran hiányoztak a nevek, és senki sem tudhatta biztosan, ki ül felszálláskor a fedélzeten.
A repülőgép és az üzemeltető légitársaság történetét végigkísérik a hanyag karbantartási feljegyzések, hiányzó dokumentációk és szabálytalan működési körülmények. A pilóták nehéz helyzetbe kerültek: sem pontos utaslistát, sem csomagsúlyt, sem megfelelő biztonsági információkat nem kaptak, miközben vezetőségük sürgette az indulást. A személyzet és tulajdonosok hátterével kapcsolatos kérdések felvetik, hogy vajon ki is felelős valójában egy ilyen repülésért, amikor minden adminisztrációs és szabályozási kontroll hiányzik.
Az incidens hátterében kirajzolódik a nemzetközi légiközlekedés rendszerszintű gyengesége: miként lehetséges, hogy egy efféle ‘papíron létező’ társaság egy ennyire leromlott állapotú repülőgéppel működhet – mindenféle következmény nélkül? Hogyan hat az elhallgatott vagy elnagyolt szabályszegés a pilóták döntéseire, a repülés biztonságára? És mi az, ami miatt egy ilyen helyzet végül katasztrófába torkollik? Rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul a menedzsment, a személyzet és a szabályozás bonyolult szövetében.
