Napjaink pénzpiacai komoly feszültségekkel küzdenek, amelyeket geopolitikai lépések, kereskedelmi háborúk és jelentős monetáris kihívások alakítanak. Az USA és Kína közötti újabb vámcsaták és szankciók, valamint a kínai ritkaföldfém-export szigorítása az ellátási láncokat is veszélyezteti.
Szakértők egyre többet beszélnek a világgazdaság eladósodottságáról, és ennek következményeként a valuták vásárlóerejének romlásáról. Japán példája jól mutatja, hogy a magas államadósság, gyenge demográfia és strukturális problémák hogyan vezetnek tartós stagnációhoz – és felvetik a kérdést, vajon más fejlett gazdaságok is erre az útra sodródnak-e.
Az amerikai Federal Reserve döntései, köztük a kamatvágások tempója, a mennyiségi lazítás leállítása (QT) vagy az inflációs célok változásai, mind kulcsszerepet játszanak abban, hogy a globális piacok milyen irányt vesznek. A Fed által tanúsított reakciókészség hiánya és döntéshozatali hibák súlyos következményekkel járhatnak a munkaerőpiacra és a befektetői bizalomra is.
Ráadásul az arany és ezüst újabb történelmi magasságokba emelkedett, ami részben az úgynevezett monetáris leértékelődés (debasement trade) jele. Az ETF-ek keresletének növekedése, a papír- és fizikai nemesfém-piaci arány torzulása, illetve a részvénypiac és kriptoeszközök nagy volatilitása egyaránt arra utalhat, hogy a hagyományos pénzügyi világ fontos fordulóponthoz ért.
A beszélgetés során számos izgalmas kérdés merül fel: a jelenlegi piaci visszaesés inkább lehetőség vagy vészjelzés? Valóban tartós struktúraváltás zajlik a befektetési eszközök piacán, vagy csak pillanatnyi túlreagálásról van szó? Az arany, ezüst és kriptovaluták tényleg alkalmasak-e védőbástyaként a fiat pénzek értékvesztése ellen?
