A galaxis számtalan naprendszerében két bolygótípus létezik: sziklás bolygók, mint a Föld, és gázóriások, mint a Jupiter és a Szaturnusz. Míg a sziklás bolygók működését jól ismerjük, a gázóriások belső történései továbbra is rejtélyesek, hiszen a vastag felhőtakarók elrejtik a titkaikat.
Az asztrofizikában nagy jelentősége van annak, hogy bolygókat tanulmányozzunk saját Naprendszerünkön belül, hogy megértsük a világegyetem más részein található égitesteket. Ezeknél a vizsgálatoknál a Szaturnusz és a Jupiter légköri viharai kulcsfontosságúak, mivel ezek a felszín alatti folyamatok nyomait hordozzák.
Egy-egy vihar, például a Szaturnusz északi pólusán látható tökéletes hexagon vagy a Jupiter nyolcszögű ciklonrendszere látványos geometriájával lepi meg a tudósokat. Ezek a viharok olyan szabályos formákat öltenek, amelyeket itthon, a Földön sosem tapasztalhatunk.
A kutatók számára izgalmas kérdés, hogyan alakulnak ki ezek a szimmetrikus viharok, és vajon mit árulnak el a bolygók belső felépítéséről. Laboratóriumi kísérletekkel, például forgó medencék segítségével modellezik a bolygók légkörét, és próbálják megérteni, hogyan jönnek létre a geometrikus formák.
Miközben a Szaturnusz hexagonja és a Jupiter nyolcszögű rendszere már önmagában is megfejtésre váró rejtély, egy újabb kérdés vetődik fel: ha a Nap távoli sugarai alig érik el a Jupiter légkörét, mi lehet ezeknek a bolygóknak az extrém időjárási jelenségeinek legfőbb energiaforrása?
