A Project Hail Mary közelgő filmjében egy egyedi űrruha megalkotása volt a jelmeztervezők, David Crossman és Glenn Dillion feladata. A cél egy olyan ruházat készítése volt, amely egyszerre tükrözi a NASA jövőbeli EVA-ruháit, ugyanakkor markánsan eltér a filmekből ismert klasszikus űrruháktól.
A tervezés során több színopció került szóba, de végül a piros mellett döntöttek, főként a láthatóság és a filmes megjelenés miatt. A tervezés során a valódi űrutazók igényeit és a NASA szakértőinek javaslatait is figyelembe vették. A ruha mozgékonyságát és kényelmét külön hangsúlyozták, hiszen a filmes jelenetek dinamikussága miatt az űrruha nem lehetett túl merev vagy terjedelmes.
Külön figyelmet szenteltek a ruha rétegrendszerének, a mikrometeoritok elleni védelemnek, valamint a klasszikus részletek és modern technológiák ötvözésének. A fejlesztés során más űrprogramok, például a SpaceX és a Boeing inspirációit is felhasználták. Az anyagok, zárak és illesztések kiválasztása kreatív kihívást jelentett, miközben a rusztikus és futurisztikus stílusjegyek is megjelentek a végső designban.
A ruha számos rejtett funkcióval és vizuális részlettel bír, az olyan elemek, mint a NASA logó, a nemzetközi zászlók, a különleges csatok vagy a kézi varrás révén személyes történetek és apró tisztelgések is megjelennek a jelmezben. A készítők elmesélik, milyen kompromisszumokat kellett kötniük a filmes igények, a valós fizikai kihívások és a történeti hűség között, miközben betekintést adnak az anyagválasztás, 3D-nyomtatás, prototípusgyártás és nemzetközi egyeztetések folyamatába.
A beszélgetésben felmerül, mennyire formálja az űrruha a karakter személyiségét, mekkora szerepet játszik a film vizuális világának megalkotásában, és hogyan alakult át a sisak vagy a hűtőruha dizájnja a különböző próbafolyamatok során. Érdekes kérdésként vetődik fel, hogyan tud egy ilyen részletgazdag jelmez egyszerre futurisztikus lenni, miközben megőrzi a klasszikus űrkutatás hagyományait is.
