Kezdeti pillanatoktól fogva a humor és a világépítés áll a középpontban, ahol a főhős – egy véletlenül vezérré vált űrutazó – bumfordi módon próbál boldogulni a világban. Az abszurd humor és a szatíra alaposan átszövi a játék eseményeit, miközben a szereplők folyamatosan öniróniával és kifacsart párbeszédekkel lepik meg a nézőt.
A világban jelentős hangsúlyt kap a vállalati és állami korrupció, amelyet egy vékony, ám éles szatirikus réteg fed, egyértelműen célozva a valós életből ismert működésmódokra. Jelentős szerepet kap a döntési szabadság, hiszen ugyanazokat a helyzeteket többféleképpen is meg lehet oldani, legyen szó cselezésről, diplomáciáról vagy fegyverek használatáról.
Az eddigieknél fejlettebb fegyverhasználat és játékmechanikák is részletesen bemutatásra kerülnek. Az új történetkezdet és a különböző induló hátterek egyedi, sajátos játékélményt kínálnak, miközben a jól megszokott, de továbbfejlesztett játékmenetet hozzák vissza a rajongóknak. Kérdések merülnek fel a szereplők motivációiról és a világ szabályairól, miközben a néző egyre mélyebbre merül ebben a furcsa űrkalandban.
