A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 8 perc

Űrhajótemető a Csendes-óceán mélyén: a műholdak végső nyughelye és környezeti kihívásai

Mi történik azokkal az űreszközökkel és műholdakkal, amelyek küldetésük végeztével visszatérnek a Földre? Egy elhagyatott óceáni helyszín rejtélyes sorsa, környezeti kérdései és tudományos dilemmái kerülnek terítékre.

A Csendes-óceán közepén, távol minden szárazföldtől található a világ egyik legkülönlegesebb temetője: itt nyugszanak űreszközök és műholdak százainak maradványai. Ennek a helynek hivatalos neve South Pacific Ocean Uninhabited Area, de legtöbben csak űrhajótemetőként vagy Point Nemo néven ismerik, amely a Föld legelszigeteltebb pontja.

Ez a távoli régió élővilágban is szegényes, hiszen az erős áramlatok elsodorják a tápanyagokat, ezért kevés tengeri élőlény található itt. Mégis, az elmúlt évtizedek során több mint 260 űreszköz maradványa hullott ide, köztük a Szaljut űrállomások és várhatóan majd a Nemzetközi Űrállomás is.

A lebomlás és a becsapódás folyamata bonyolult: az űreszközök nagy része már az atmoszférában elég vagy elpárolog, de bizonyos részek képesek túlélni az extrém hőhatást, és végül a vízbe csapódnak. Ennek ellenére tudósok és környezetvédők egyre többet foglalkoznak azzal, hogy ez a fajta hulladékelhelyezés mennyire terheli meg a tengeri és földi környezetet.

A témához kapcsolódó kutatások szerint az űreszközök égése során fémek és vegyszerek juthatnak a légkörbe, melyek hosszú távon akár az ózonrétegre is hatással lehetnek. De vajon tényleg ez a legkisebb rossz, vagy érdemesebb volna más megoldást keresni az űrszemét ártalmatlanítására?