Az űrlift gondolata évtizedeken át inkább a tudományos-fantasztikumban élt, azonban az anyagtudomány területén történt forradalmi fejlesztések egyre közelebb hozzák annak megvalósulását. Bár a hagyományos anyagok, mint az acél vagy a kevlar, csak kisebb gravitációjú égitesteken elegendőek, a Földről induló űrlifthez új generációs szerkezetekre, például grafénra, szén-nanocsövekre vagy bór-nitrid-nanocsövekre van szükség.
Egy űrlift kábele olyan hosszú és könnyű kell legyen, hogy saját súlyát elbírja, de közben elég erős is maradjon. A grafén atomi szinten rendkívüli szilárdsággal bír, míg a bór-nitrid vagy a szén-nanocsövek más előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek, például jobb hőállósággal vagy elektromos szigeteléssel.
Az epizód részletesen vizsgálja a lehetséges gyártási eljárásokat, kihívásokat és a skálázhatósági szempontokat: miként lehet ipari méretben előállítani tökéletes vagy közel tökéletes szerkezetű anyagokat. Bemutatásra kerülnek a konkrét anyagtani paraméterek: a szakadási hossz, a többrétegű kompozitok előnyei, illetve a gyártás lehetséges helyszínei: a Föld, az űr vagy akár aszteroidák.
A videó felveti azt is, hogyan lehet a jövőben egy űrlift szalagját több változatban, redundánsan, javíthatóan elkészíteni, valamint hogyan lehet megoldani az energiaellátást és a biztonságot. Felmerülnek olyan kérdések, mint a tethers konstrukciója: szalagok, kábelkötegek, hibrid megoldások, illetve, hogy miként lehetne karbantartani, védeni a szerkezetet meteoritok vagy akár üzemelési hibák esetén.
Nem csak technikai, hanem társadalmi és gazdasági aspektusokat is feszeget az anyag: hogyan változna meg az űrbe jutás logikája, ha mindennapos lenne a több száz vagy ezer tonnát szállító, villanymotoros lift rendszeres üzemeltetése? Elindulhatna-e ezzel az emberiség tényleges migrációja a bolygón túli világokba, és kialakulhat-e valódi, robusztus infrastruktúra az űrben?
