Merre tart az emberiség gazdasága, ha a Föld erőforrásai már szinte teljesen kiaknázottá és környezeti szempontból fenntarthatatlanná válnak? Bepillantást nyerünk abba, miért válhat a világűrbeli bányászat az egyik legnagyobb gazdasági forradalommá, jelentősen megnövelve a rendelkezésre álló ipari és nemesfém-készleteket.
A Holdbéli és az aszteroida-bányászat stratégiai jelentősége mellett feltárul, mennyire különböznek egymástól ezek a célpontok – a Hold inkább a közeli, könnyen elérhető, tömegnyersanyagok (például vízjég, oxigén, alumínium, titán) bázisává válhat, míg az aszteroidák különösen nagy mennyiségű ritka fémekkel kecsegtetnek. Számítások és példák világítanak rá, hogy akár egyetlen közepes méretű aszteroida is túlszárnyalhatja az emberiség által valaha kibányászott összes arany mennyiségét.
Kihívásokként kerül szóba az űrbányászat technológiája: új típusú robotok, mikrogravitációban működő feldolgozási eljárások, vagy akár mágneses transzportszalagok nélkül a szállítás költségei ma még felbecsülhetetlenek. Ugyanakkor felsejlik, hogy az ezekre az innovációkra alapozódó űripar messze túlmutathat az aranyon vagy a platinán: helyben kitermelt építőanyagokból reális cél lehet megapoliszok (O’Neill-hengerek, napenergia-rendszerek) építése, amelyek évtizedek alatt százmilliós nagyságrendű acélt, regolitot és fagyott gázt igényelnek.
Érdekes társadalmi és politikai vetületek is felmerülnek: kié lesznek az űrből származó készletek, hogyan változtathatja meg a gazdaságot és a geopolitikát a „túl bőség” kora, és lehetséges-e, hogy az űrbányászat globális erőviszonyokat borít fel hasonlóan, mint egykor az olaj vagy a földi bányakincsek?
