Az űralapú naperőművek újra a figyelem középpontjába kerültek, mivel az újrahasznosítható rakéták jelentősen csökkentik a kilövési költségeket. A hetvenes évek egykori álma, miszerint tiszta napenergiát sugározzunk az űrből a Földre, ismét napirendre került. Világszerte több űrügynökség dolgozik óriási, folyamatosan energiát termelő naperőművek tervein, amelyek mindennap, megszakítás nélkül működhetnének.
Ennek ellenére még mindig számos műszaki és gazdasági kérdés vár megoldásra. A földi napenergia olcsósága rendkívül erős versenytárs, miközben a térbe sugárzott energia technológiája, legyen az mikrohullámú vagy lézeres átvitelen alapuló, még nem bizonyított. Egy új amerikai startup, az Aetherflux merőben más irányt vesz: gigászi napfarmok helyett kisebb, moduláris műholdakra alapoz, amelyek lézerrel sugároznák az energiát a földre, mozgatható vevőállomásokkal.
Miért érdemes egyáltalán ilyen bonyolult rendszert fejleszteni, ha a földi napelemek már most is olcsón elérhetők? Vannak olyan speciális helyzetek – például háborús övezetek, katasztrófa sújtotta területek vagy infrastruktúra nélküli helyszínek –, ahol a helyben történő energiatermelés irreálisan nehéz vagy veszélyes. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e a katonai, humanitárius vagy bányászati alkalmazásokban valós alternatíva ez a technológia?
A témával kapcsolatban számos technikai akadály is napirendre kerül: mekkora veszteségekkel jár egy energia háromszoros átalakítása és továbbítása? Vajon a lézeres átvitel valóban olcsóbb, kompaktabb megoldást kínál-e, vagy újabb mérnöki és biztonsági kihívásokat teremt? És ha a technológia működik szűk felhasználási körben, lehet-e ebből idővel elérhető, tömegek számára is elérhető energiaforrás? Végül a videó felveti a környezeti, anyagválsági és kiberbiztonsági aggályokat is, amelyek egy ilyen rendszer kiépítésével járnának.
