A játékvilág legújabb különlegességét, a Donkey Kong Bonanza-t mutatja be ez a videó, amely nemcsak a klasszikus platformerek hagyományait idézi, hanem új, szokatlan irányokat is kijelöl. Az alkotás a fizikai rombolás örömét állítja a középpontba: a törés-zúzás minden feladat és kihívás közös nevezője, amely gyorsasággal, látványos vizuális és hanghatásokkal társul.
Felmerül az a kérdés, hogy hol húzhatók meg a határok abban, mennyire szabadulhat el egy 3D platformer kreativitása. Az egyszerű mechanikákat olyan részletességgel és változatossággal hangolták, hogy már önmagában is élmény, ahogy különböző anyagokat zúzhatunk szét különböző módokon. Ez a játékmechanika hasonló jelentőséget kap, mint más címek meghatározó mozdulatai, például a Mario 64 ugrásai vagy a Tony Hawk gördeszkázási rendszerének szabad játszhatósága.
A játék narratívája egészen abszurd, álomszerű képeket idéz. Egy gorilla, egy éneklő kislány, bányászkolónia, időnként szürreális szintek és zenei megoldások – mindez úgy olvad össze, mintha egy kisgyerek keverné össze a játékait. Különféle biome-okban, furcsa pályadizájnokkal, váratlan újításokkal találkozhatunk, amelyek gyakran szándékosan rúgják fel a műfaj szabályait, mégis működnek.
Érdekes kérdés az is, mennyire bízik a Nintendo az eltérő tempójú pályák váltakozásában: a pörgős, romboló szinteket időről időre lassabb, nyugodtabb területek követik. Ezzel újabb megszokott platformer-szabályokat írnak felül. Vizsgálja a videó azt is, hogy mennyire igazolhatóak a technikai kompromisszumok, például a Switch 2 teljesítménybeli korlátai vagy a fizika leegyszerűsítése, és hogy ezek az apróbb hiányosságok mennyire árnyékolják be az élményt.
Végül szó esik a játék helyéről a Nintendo legújabb címei között, illetve felveti, vajon miért ez a furcsa, formabontó program lett az, amely valódi húzócímként jelenik meg a Switch 2 korszakának kezdetén.
