Hogyan lehet egy klasszikus chili étel alapjait újragondolni, miközben rétegzett, mély ízeket teremtünk egyszerű hozzávalókból? Ebben a receptben egy vegán változat készül, amely nem követ vakon recepteket, hanem a különböző alapanyagok karakterét, együttműködését hangsúlyozza. Első lépésként különféle szárított chilik (wajillo, ancho, diablo) kerülnek pirításra, melyek mindegyike más aromát: füstösséget, édességet, illetve csípősséget csempész az ételbe.
Az aromák kiegyensúlyozására paradicsom, fokhagyma és jalapeno is a serpenyőbe kerül, amelyeket pirítás után áztatás, majd turmixolás követ. Érdekes gondolat, mivel és hogyan lehet a hő, keserűség, édesség és sav összhangját elérni, hiszen itt barna cukor és almaecet szolgálnak kiegyenlítésül.
A húspótló fehérjeforrások – extra kemény tofu, tempeh és akár király osztrigagomba – barnítása külön hangsúlyt kap, hogy gazdag, húsos állagot és karamellizáltságot kapjunk. Fontos kérdés, hogyan lehet a növényi alapú fehérjékből a chilihez illő textúrát és ízmélységet kihozni úgy, hogy azok is meggyőzőek legyenek, akik a klasszikus marhahúsos verzióhoz szoktak.
Külön fűszercsoportok adagolása két lépcsőben, a babfélék hozzáadása és a lassú főzés mind azt a célt szolgálják, hogy valóban komplex, izgalmas étel szülessen – miközben az alapanyagválasztás és technika meghatározza az eredményt. Az elkészítés során többször felmerül, miként lehet egyszerű lépésekkel, tudatos építkezéssel otthon is magas szintű, egyedi chilivel kísérletezni.
