A kvantummechanika alapjait vizsgáló beszélgetés azt a kérdést boncolgatja, hogy vajon szükség van-e egyáltalán a hullámfüggvényre a fizikai valóság leírásához. A résztvevők azt feszegetik, hogy a hullámfüggvény valódi, létező objektum-e, vagy csupán a matematikai formalizmus egyik kényelmes eszköze, amely a jóslatok készítését segíti elő.
Különböző értelmezések, például az Everett-féle sokvilág-elmélet és a Bohm-féle pilothullám-elmélet kerülnek terítékre. Emellett megvizsgálják, mennyire erős a fizikusok kötődése a hagyományos megközelítésekhez. Az intuíció, a szakmai rutin és a megszokás hatása a tudományos gondolkodásra szintén fontos szerepet kap.
Felmerül az axiomatika problémája is: mit jelent valójában a mérés, és miért okoz gondot, hogy a kvantummechanika csak mérések eredményeire ad előrejelzéseket? Izgalmas gondolatkísérletek, mint a Wigner-barátja és a fekete lyuk információs paradoxon összehasonlítása is elhangzanak.
A beszélgetés arra is rámutat, hogyan nyílhat új kutatási terület a klasszikus, oszthatatlan valószínűségi folyamatok tanulmányozása révén — egy olyan matematikai tér, amelyet szinte még nem is ismerünk. Szóba kerül, hogy a kvantummechanika által nyújtott kép mennyire hiányos, ha a világ érdekes folyamatait (például gázkeveredés, asztrofizikai események vagy hétköznapi biológiai történések) szeretnénk leírni.
Végül azt is megvitatják, miért lehet értékes egy új (axiomatikus) értelmezés: nemcsak a koncepcionális problémákat oldhatja meg, de teljesen új alkalmazási lehetőségek is nyílhatnak általa, például jobban modellezhetővé válnak nem-Markoviánus folyamatok vagy fejlődhet a kvantumszámítástechnika.
