Az 1930-as évek Amerikájában játszódik Maggie Gyllenhaal rendezésében a The Bride, amely a Frankenstein menyasszonya történetet dolgozza fel újszerűen és látványosan. Christian Bale alakítja Frankensteint – átveszi apja nevét, Frankie-ként jelenik meg –, míg Jesse Buckley a menyasszony szerepében kapott kiemelt figyelmet.
Különösen érdekes, hogy a főszereplő karakterén keresztül időnként maga Mary Shelley, az eredeti Frankenstein szerzője is megszólal, váratlan dialógusokban, ezzel különös kettősséget teremtve a főhős személyiségében. Ez az elidegenítő, mégis működő motívum dinamikusan emeli ki a film főbb témáit.
A történet főként egy vad és szokatlan szerelmi kalandtörténet, amely Bonnie és Clyde-t idézi, de több szörnyet és markánsabb feminista vonalat is kapott. Jelen vannak meghökkentő zenés betétek; például egy különleges táncjelenet, amelyben a feszültség fokozása kap központi szerepet.
Fontos mellékszálakat is bemutatnak, például két nyomozó és egy maffiafőnök szála is megjelenik, utóbbi sajátos, allegorikus jelentéssel – nők hangját elnémító patriarcha formájában. A feminizmus és az önazonosság keresése az egész film alatt átható témák. Felmerül azonban az is, vajon minden mellékcselekmény szervesen illeszkedik-e a főtörténetbe, vagy néha csak a játékidő növelését szolgálja?
Az adaptáció összevetése a Joker-filmekkel elkerülhetetlen, hiszen hasonló motívumok és párhuzamok tűnnek fel, például amikor a nők a menyasszony arcának mintáját festik magukra, és lázadóként lépnek fel. Ezek a mozzanatok izgalmas kérdéseket vetnek fel arról, hogy meddig értelmezhető és aktualizálható egy klasszikus történet, hol húzódik a határ a stilizált szórakoztatás és a tartalmi feldolgozás között.
