Képzeljünk el egy műhelyt egy kaliforniai börtönben, ahol hetven férfi vesz részt, akik különböző hosszúságú börtönbüntetésüket töltik. Az előadó egy egyszerű, mégis megdöbbentő tevékenység segítségével szembesíti őket döntéseik következményeivel: a résztvevők többsége mindössze egy perc alatt elkövetett tettük miatt vesztette el éveit, befolyásolva ezzel saját, családjuk és közösségeik sorsát is.
Személyes élményein és veszteségein keresztül a férfi szerepek és férfiasság elterjedt, ám félrevezető megértésére világít rá, amelyet a kultúra, a zeneipar és a szórakoztatóipar közvetítenek. Ezek a hiedelmek gyakran agresszióban, önellentmondásban és csökkent érzelmi tudatosságban gyökereznek.
Bemutatja saját történetét is: hogyan örökítette át fiatalon az általa környezetében látott magatartásmintákat, és miként vezette ezek elfogadása súlyos helyzetekhez az életében. Ez a tapasztalat késztette arra, hogy támogassa a fekete férfiakat és fiúkat érzelmileg érett vezetőkké nevelni célzó közösséget.
Felmerül a kérdés: miként tanulhatják meg a férfiak az érzelmi önmenedzsmentet, és hogyan ismerhetik fel a viselkedésüket befolyásoló rejtett társadalmi elvárásokat? A beszélgetés során szó esik eszközökről – például az érzelmi szókincs bővítéséről és konkrét stratégiákról –, amelyek segíthetik mindezt. Ezek lehetőséget adnak arra, hogy felismerjük a reakcióink forrását, meghatározzuk a kiváltó tényezőket, empátiával közelítsünk mások felé, és biztonságosabb döntéseket hozzunk.
