Az elmúlt időszakban ismét napirendre került az Egyesült Államok érdeklődése Grönland iránt, különösen Donald Trump elnök kijelentései nyomán. Az elhangzottak szerint Trump stratégiai szempontból tartja fontosnak Grönlandot, mivel úgy véli, hogy az orosz és kínai jelenlét jelentős a térségben, és az USA-nak szüksége van erre a területre.
Erős reakciók érkeztek nemcsak Dániából, hanem NATO-szövetségesek részéről is. Többen hangsúlyozták, hogy Grönland jövőjéről kizárólag Grönland és a Dán Királyság dönthet. Emellett szó esett arról is, hogy az USA valós katonai jelenléte Grönlandon csekély, mivel az amerikai bázisokat az elmúlt évtizedekben fokozatosan bezárták.
A vita során felmerül az is, hogy mennyiben tekinthető Grönland dán gyarmatnak, milyen történelmi szerződések rögzítik ezt a helyzetet, és hogy mennyire megalapozott az amerikai álláspont. A beszélgetés során hangsúlyos az a kérdés: lehet-e egy NATO-szövetséges országot ilyen módon célponttá tenni, és milyen következményei lennének annak, ha egy tagország megtámadna egy másikat.
Miközben a dán és grönlandi vezetők igyekeznek komolyan venni a fenyegetéseket, a közbeszédben is megjelenik a felháborodás és a különböző stratégiai, geopolitikai érvek, amelyek a térség jövőjét meghatározhatják.
