Az elmúlt évtizedekben az emberiség egyik legizgalmasabb repüléstechnológiai eredménye, a hangsebességen túl repülni képes Concorde meghódította az eget, de mára már csak a múlt emlékei között él. Egykor a New York–London út bő három és fél óra alatt teljesíthető volt, és utasai repülés közben a Föld görbületét is megcsodálhatták.
Ám a szuperszonikus járatok kora hamarabb véget ért, mint sokan remélték: a hangrobbanás okozta zaj, a magas üzemanyag-fogyasztás, valamint a szabályozói gátak miatt a Concorde és társai eltűntek a menetrendből. Ma legalább hétszáz percet töltünk ugyanazon az útvonalon a levegőben.
Felmerül hát a kérdés: lehet-e újra szuperszonikus gépeken utazni? A NASA válasza egyértelműen igen, és már el is kezdték a vadonatúj X-59 projekt fejlesztését. Ez a kísérleti gép nemcsak a sebességet, hanem a zajcsillapítást is új magasságokba emelné, hogy újra engedélyezzék a kontinensek közötti szuperszonikus utazást.
A videóban szó esik arról is, milyen tervezési kihívásokkal kell szembenéznie a mérnököknek, hogyan próbálják csökkenteni a hangrobbanás által keltett zajt, és milyen szerepet játszik ebben egy forradalmian hosszú orrkúp vagy éppen az új, speciális festék.
Napjainkban új vállalatok is küzdenek a visszatérésért, és a kérdés az, mikor fordulhat meg újra a trend? Maradt-e még hely a szuperszonikus utasszállításnak a modern világban, és technológiai áttörések révén elérhető közelségbe kerülhet-e egy új, gyorsabb utazási kor?
