Vajon miként teljesít a közel két évtizedes kultjáték folytatása? A kimerítő fejlesztési folyamat után a Vampire: The Masquerade – Bloodlines 2 teljesen új irányból közelít, elengedve a szerepjátékok tradicionális fejlődési rendszerét. Innentől már egyből egy erős, tapasztalt vámpír képességeit élvezhetjük – de vajon elég ez ahhoz, hogy elmélyítsen a játékélményben?
Az akcióorientált játékmenet szorosan összefonódik a főszereplők – köztük a múltból felébresztett vámpír, Oda, és az elméjébe költözött detektív, Fabian – kettőségével. Míg Oda a fizikai erőt és a szuperképességeket képviseli, addig Fabian a gondolkodásra és beszédre építő játékmenetet hozza, többek között az elmemanipulációval.
A világ atmoszférája hangulatos, ám statikus. A játék során megjelenő mellékszereplők egyéni motivációkkal és érdekes párbeszédekkel rendelkeznek, ráadásul a humor is meglepően gyakran szövi át a sötét vámpírtörténetet. Ugyanakkor a karakterfejlődés és a mellékküldetések egyszerűsége már felveti a kérdést: elég tartalmasak-e ezek ahhoz, hogy valódi nyomot hagyjanak a játékosban?
A cselekmény fókuszában egy természetfeletti rejtély és különböző frakciókkal való együttműködés áll. A választás illúziója, a folyamatos párbeszédek és a döntések jelentősége azt az érzést kelti, hogy minden lépésünk számít – de vajon tényleg meghatározóak ezek az elágazások?
