Az ókori Róma egyik legnagyobb rejtélye, a Pantheon, már kétezer éve lenyűgözi a látogatókat szerkezetével és megmaradt pompájával. A film betekintést nyújt abba, hogyan használták a rómaiak egyedi betonjukat, amellyel olyan formai bravúrokat vittek véghez, mint a világ legnagyobb vasalatlan betonkupolája.
A történet során felmerül, hogy vajon képesek lennénk-e ma is hasonló építészeti csodát emelni – kétszer akkorát, ugyanazt a formanyelvet követve, de modern anyagokkal? Bemutatja, mennyiben különbözik a római beton a mai betontól, és milyen kihívásokkal néz szembe egy ilyen szerkezet újraalkotása korunk műszaki és biztonsági előírásai mellett.
A dokumentumfilm kitér a Pantheon kulturális szerepváltásaira – pogány templomból keresztény templommá, majd örökzöld turistalátványossággá –, valamint arra is, miként vált közösségi térből a későbbi évszázadok inspirációjává; mai szimbolikus és funkcionális megfelelőit világszerte példákkal illusztrálja. Olyan kérdéseket feszeget, mint a tartósság, az anyaghasználat, a fenntarthatóság és a közösségi terek szükségessége.
A mű megvizsgálja, milyen tervezői, gazdasági és kivitelezési próbatételekkel nézne szembe egy modern Pantheon építése, és felvillantja, hogyan integrálható az ókori mérnöki tudás a kortárs építészetbe. További izgalmas témákat jár körül, mint például a városok történelmi fejlődése, a nemzetközi migráció, illetve a közösségi terek társadalmi jelentősége.
