Rögtön szembetűnik, hogy az új MacBook Pro generációban az OLED érintőképernyő és a vékonyabb, könnyebb kialakítás került a fókuszba. A dizájn minimális változtatásokat mutat az előző generációhoz képest, például a visszatérő, világító Apple logóval és a finomabb, ergonomikusabb borítással.
A kijelző technológiai fejlesztései kiemelkedőek: Apple eddigi legnagyobb kontrasztú panelje került bele, jelentős fényvisszaverődés-csökkenéssel és a nano-textúrás réteg átalakításával – amely viszont potenciális problémákat vet fel az ujjlenyomatok terén, különösen érintőképernyős használat mellett.
Érdekes kérdéseket vet fel a MacBook Pro-hoz érkező érintőképernyő, ugyanis sokan kíváncsiak arra, vajon hasznos-e egy Mac gépen, ahol az operációs rendszer alapvetően nem érintésre optimalizált. A rendszer néhány felületet átméretez, hogy megkönnyítse a tapintással való interakciót, de az alkalmazás élménye, valamint a képernyő mozgása közben fellépő rezgés is figyelmet kap.
A dinamikus sziget (dynamic island) megjelenése a kijelző tetején új vizuális élményt nyújt, ugyanakkor a kamera hardverben nem történt előrelépés; a FaceTime kamera maradt a 12 MP-es verzió, amely most már képes stabilizálni a videót az érintőképernyő használata közben.
Audio terén a hangszóró rendszert átdolgozták, mélyebb basszust ígérve, miközben az M5 Pro és M5 Max processzorok teljesítményben nem hoznak újat, ugyanis ezek a chipek megegyeznek a korábbi generációkéval. Az akkumulátor-üzemidő, a portok és az árazás mellett az új hűtési rendszer apróbb finomításain is elgondolkodtak, hogy támogassák az OLED kijelzőt.
A felvetett témák között szerepel az, hogy érdemes volt-e ennyi évet várni egy ilyen léptékű változtatásra, illetve mennyire tekinthető valódi fejlesztésnek a mostani újítások sora. Komoly kérdés, vajon valós igény volt-e a MacBook Pro érintőképernyős irányába történő elmozdulás, illetve mennyiben változtatja ez meg a MacBook Pro felhasználói élményét?
