Donald Trump ismét kereskedelmi háborút indított Kanada ellen: új, 25%-os vámtarifákat rendelt el minden, az Egyesült Államokba importált kanadai acélra és alumíniumra. Emellett Trump a közösségi médiában több további büntetővámot is kilátásba helyezett, és azt követelte, hogy Kanada szüntesse meg az amerikai tejtermékekre kivetett, rendkívül magas védővámokat.
Az acél területén az Egyesült Államok fogyasztásának mindössze 5%-át teszi ki a kanadai behozatal, de az ágazatot mégis érzékenyen érinti, mivel az ipar speciális acélminőségekre és ellátási láncokra épül, amelyeket nehéz gyorsan pótolni. Az alumínium helyzete még kritikusabb: az amerikai felhasználás 40-45%-a származik Kanadából – itt a gyors alternatív beszerzés szinte lehetetlen.
Trump egyes iparágak kivégzésével is fenyeget: ha Kanada nem teljesíti követeléseit, az Egyesült Államok jelentősen megemeli az autókra kivetett vámot is, amivel végzetes csapást mérne a kanadai autóiparra. Közben előkerülnek a két ország közötti régi vámháborúk, az élelmiszeripari és agrártermékekre kivetett bonyolult vámok, sőt, Trump felveti, hogy Kanada legyen az USA 51. állama, így egyszer s mindenkorra megszűnnének a kereskedelmi háborúk.
A feszültségből nem csak az üzleti szektor érezheti meg a következményeket: a kereskedelmi háború rövid távon a munkahelyek, ellátási láncok és a pénzügyi piacok stabilitását is fenyegeti. Különös hangsúlyt kap az, hogy egyre gyakrabban a közösségi média platformjain jelennek meg az ilyen súlyú döntések, nem a hivatalos csatornákon keresztül. A helyzet előrevetíti, hogy milyen kiszámíthatatlanul változhatnak a gazdasági kapcsolatok Észak-Amerikában, és milyen súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járhat egy hirtelen elrendelt vámháború.
