Nagy horderejű pénzügyi szankciókra készül az Egyesült Államok Irán ellen. Scott Besson pénzügyminiszter szerint egyfajta „gazdasági D-nappal” néz szembe az iráni rezsim. Az amerikai stratégiai váltás fókuszába ezúttal nem a katonai, hanem a gazdasági nyomásgyakorlás kerül. A sajtótájékoztatón és publicisztikájában Besson hangsúlyozza, hogy a cél Irán teljes pénzügyi elszigetelése a világ többi részétől.
Az új szankciók nemcsak Irán saját gazdaságát, hanem annak kereskedelmi partnereit is célba vehetik, különösen Oroszországot és Kínát. Különösen érdekes kérdés, hogy Peking miként reagál, hiszen Kína az egyik legnagyobb felvásárlója az iráni kőolajnak. Mindeközben Irán részéről megszólalnak az ország magas rangú tisztviselői, akik egyre keményebb retorziókat helyeznek kilátásba minden, a szankciókhoz csatlakozó állam irányába.
A szankciók hatékonyságát illetően is felmerülnek kételyek: vajon van-e még elég potenciál az Egyesült Államok kezében további gazdasági nyomásgyakorlásra, miután évtizedek óta tartó súlyos szankciós rezsimek mellett az iráni gazdaság már most rekord alacsony szinten van? Elemzők egyben azt is vizsgálják, hogy a szankciós politika miként hathat a nemzetközi kapcsolatokra és az energiaárak alakulására.
Erős a vita arról is, hogy az új stratégia valóban kényszerítheti-e Irán vezetését engedékenységre, valamint hogy a pénzügyi izoláció hosszú távon mennyire életképes, különösen, ha a globális szereplők közül nem mindenki áll Washington oldalára.
