Egy teljesen új irányt képvisel a 2026-os Toyota C-HR, amely immár tisztán elektromos kis crossoverként jelenik meg. Az előző generáció inkább egy ferdehátú és crossover keverékének számított, amely nem tudott kiemelkedő sikereket elérni a piacon. Az új verzió komoly fejlesztéseken esett át, különösen a teljesítmény terén: az előző 144 lóerő helyett immár közel 340 lóerőt kínál, és a gyorsulási adat is tíz másodperc feletti értékről négy másodperc környékére javult.
Bár teljesítményben lenyűgöző a fejlődés, több furcsaság is akad a C-HR jelenlegi pozícióját illetően a Toyota kínálatában. Az autó alapból összkerékhajtással érkezik, ami jelentős előrelépés, ugyanakkor a hasonló platformra épült, nagyobb Toyota BZ-hez képest a C-HR kisebb, mégis drágább, miközben hatótávolságban is elmarad tőle – mindez érdekes dilemmát vet fel a leendő vásárlók számára.
Külső jegyeiben a modell visszafogottabb, modernebb és elegánsabb lett, de néhány különleges megoldást – például a hátsó kilincs dizájnját – megőrzött az elődből. A belső térben számos egyedi részletet találunk: különleges helyre került a műszeregység, változatos anyaghasználat jellemzi az üléseket, és meglepően kicsik a szellőzőrostélyok. További érdekesség a két vezeték nélküli töltő megléte, a kétoldalról nyitható könyöklő, illetve a kesztyűtartó teljes hiánya.
A C-HR vezetési élményben is újat nyújt: a nagy teljesítmény és gyorsulás ellenére nincs sport mód, a futómű inkább kényelmes, mint sportos, és az autó csendessége meglepően luxusérzetet ad. A modell helye és indoklása azonban továbbra is kérdéseket vet fel a Toyota stratégiájában, különösen az ár-érték arány és a konkurens modellekhez viszonyított pozíció tekintetében.
