Az emulációs játékgépek világában komoly változások zajlanak. Számtalan új és régi játékkonzol jelent meg az utóbbi időben, főleg az olcsóbb, Android-alapú megoldások dominálnak, amelyek rendszerint plug-and-play használatra lettek tervezve. Felmerül azonban a kérdés: milyen jövő vár ezekre a készülékekre, és mennyire szolgálják ki az egyre növekvő elvárásokat?
Több korábbi modell már nem is kapható, vagy csak kevés helyen, miközben újabb verziók kerülnek piacra – akár áttetsző burkolattal, RGB világítással vagy beépített hűtéssel, ami különösen fontos a hosszabb játékmeneteknél. Ezek általában remekül alkalmasak régi, 8 vagy 16 bites klasszikusok futtatására, de a bonyolultabb emulációk, például a PlayStation 2 vagy a Sega Saturn, gyakran problémásak maradnak a gyenge hardver miatt.
A videó részletesen feltárja az újabb chipkészletek erősségeit és gyengeségeit, szóba kerül például az S95 vagy az N100 processzor, és a velük szerelt készülékek emulációs teljesítménye. Kitér a drágább mini PC-kre is, ahol néha már Windows-játékok vagy modernebb konzolok is futtathatók, de ezeknél is sokszor kompromisszumokra van szükség. Az önálló gépépítés szintén érdekes lehetőségeket rejt, hiszen a másodpiacon szerezhető, akár régebbi PC-kkel is sokszor jobb eredményt érhetünk el, mint a dobozos játékkonzolokkal.
Sok szó esik az emulátorok szoftveroldali problémáiról, a különböző rendszerek közötti inkompatibilitásról és a vezérlők minőségéről, illetve arról, hogy mennyire éri meg egy komplett, előre telepített szettet vásárolni az egyedi, saját igényeink szerint épített PC helyett. Az is terítékre kerül, hogy az újabb hardverek miben nyújtanak többet, illetve hol vannak még mindig szűk keresztmetszetek a modern emulációban.
