Ursula von der Leyen nemrég tartotta meg éves beszédét az Európai Unió helyzetéről, amely egyre nagyobb visszhangot vált ki a jelenlegi geopolitikai helyzet miatt. Oroszország és Kína egyre jelentősebb fenyegetést jelent, miközben az USA-val való viszony is feszült, így az unió hangsúlyozottan törekszik önállóságának növelésére mind gazdasági, mind védelmi területeken.
Különösen kiemelt figyelmet kapott, hogy a kritikus nyersanyagok területén mennyire kiszolgáltatott Európa Kínának; erről szólt a közös beszerzési és készletezési program, amely egy esetleges ellátási válságra hivatott választ adni. Ezen túlmenően a klímavédelem és az energiafüggetlenség is központi témává vált, így tervek születtek a villamos energia részarányának megduplázására és az uniós villamosenergia-hálózat fejlesztésére is.
A védelmi struktúrák megerősítése érdekében új mechanizmusokon, például egy NATO-mintájú cikkely bevezetésén, illetve egy közös európai biztonsági tanács ötletén is dolgoznak. Emellett formálódik egy úgynevezett ‘ellen-hibrid’ stratégia is, amely a modern hadviselés új típusú fenyegetéseihez hivatott alkalmazkodni.
Az egyik legnagyobb figyelmet kiváltó bejelentés Kanada lehetséges társult tagságának felvetése volt, de az erről szóló részletek egyelőre homályban maradtak. Mindeközben az Európai Bizottság és a Tanács újabb kereskedelmi egyezményeket köt világszerte, hogy diverzifikálják az unió kereskedelmi és beszerzési kapcsolatait.
A fenti kérdések mind azt járják körül, hogy Európa képes-e valóban önálló, független és ellenálló gazdasági, energetikai és védelmi rendszert kialakítani, vagy sokkal inkább hosszú távon marad a világ nagyhatalmainak kitettségében. Vajon a most elindított irányvonalak eredményre vezetnek, vagy továbbra is kompromisszumokra lesz szükség?
