Lenyűgöző víz alatti világ tárul fel a szemünk előtt, ahol a korallzátonyok nem csupán ökológiai kincsek, hanem több mint egymilliárd ember számára nélkülözhetetlenek: élelemforrás, megélhetés és partvédelmi gát. Kultúrák és népek számára a korallzátonyok jelentősége túlmutat a puszta biológián.
Az új évezredre azonban árnyék vetült erre a színpompás élővilágra. A felmelegedő vizek hatására a korallok tömeges pusztulása, az úgynevezett „korallfehéredés”, egyre több óceánban jelentkezik, sőt, 2024-re már a világ több mint ötven országának partjainál tapasztalható. Milyen esélyei vannak a zátonyok túlélésének egy ilyen gyorsan változó környezetben?
Miközben a világ egyik legveszélyeztetettebb ökoszisztémáját próbáljuk megvédeni, felmerül a kérdés: Mit tanulhatunk az orvostudomány eredményeiből, és hogyan lehet modern technológiákat a hagyományos bölcsességgel ötvözni? Egy új hullámú helyreállítási módszer az automatizált „korallbabák” tömeges telepítését teszi lehetővé, és a fókusz a természetes kapcsolódásokkal rendelkező zátonyokra helyeződik.
Fontos szerepet kapnak a helyi közösségek is, akik évszázadok óta ápolják „tengeri országukat”, de most modern eszközökkel kaphatnak kulcsszerepet a helyreállításban. Mindeközben a világ jövője, kultúrák, gazdaságok és életmódok is a zátonyok sorsával fonódnak össze. Vajon képesek leszünk időben változtatni?
